Tudjátok vannak olyan napok, amikor eszedbe jutt a múlt sebei. A hibák, amit fiatalon vagy inkább éretlenűl követetek el. Ezek a napok a legrosszabbak, mert ezzen nem tudsz változtatani, nem tudod meg nem teté tenni. De más képp tudod nézni, másképp, hogy igazándiból mit is tanultál belőle. Nekem hmm volt egy nagy szerelmem, csodás lány volt és annyi mindent tanítot nekem, de sosem tudtam vele találkozni és ezért mindig is bennem lesz az a lány. Nem tudom el engedni, anélkül, hogy el nem mondanám neki hogy mennyi mindent is köszönhetek neki és, hogy mennyire sajnálom, hogy mikor vége lett olyan gyerekesen viselkedtem és mennyire nem értékeltem az ő törekvéseit. Annyi mindent mondanék neki, hogy mennyi mindent köszönhetek neki és igazán neki köszönhetem azt is, hogy mikor vége lett felnőttem az élethez és olyan ember lehetek, aki lenni akarok. Aki megteszi azt amit megakar teni és nem nézzi az akadályokat és egyszer a távolságot is leküzdöm, hogy elmondjam neki, hogy köszönöm. Megtalálom majd és megmondom neki, de tudom, hogy akor már nem lesz meg az érzés, ami még most bennem van, de megfogom tenni, mert ennyivel tartozom neki és ő is nekem, hogy engedje azt hogy megköszönjem és egyszer láthasam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: