Elmondanám,ha tudnám...

Tudjátok vannak olyan napok, amikor eszedbe jutt a múlt sebei. A hibák, amit fiatalon vagy inkább éretlenűl követetek el. Ezek a napok a legrosszabbak, mert ezzen nem tudsz változtatani, nem tudod meg nem teté tenni. De más képp tudod nézni, másképp, hogy igazándiból mit is tanultál belőle. Nekem hmm volt egy nagy szerelmem, csodás lány… Tovább »

Hmm .. Hol is kezdjem? Kezdem az eltünésem okával, ami elégé bonyolult, de még sem. A laptopom tönrement vagy két hónapja és nagyanyámtól kértem el az övét.( Alig használja és alig tudja használni.) Szóval elkértem és arról indítotam meg ezt a blogot, de mivel mamám bekerűl kórházba, így nagyípám úgy érezte hogy jogot formálhatrá és… Tovább »

Nos lássunk neki. Az elmúlt napjaim valami katasztrofálisak voltak. Épp pihenő napos voltam, amikor a nagymamám stroke-t kapott, mellettem. Én hívtam ki a mentőket, én mentem vele és elégé megviselt. Talán még mindig nem tudom feldolgozni igazán, és a legviccesebb, hogy ma lesz a technikusi vizsgám és semmit sem készültem rá. Egyszerűen képtelen vagyok a… Tovább »

Hol is kezdjem? Kezdem talán egy kis bemutatkozással. Kate  Palmer (írói áll név jogát fent tartom, még ha hülyeségnek is tűnik), 22 éves vagyok, és talán  a legfőbb hibám, hogy megpróbálok küzdeni a világgal. Szeretek sportolni, olvasni, zenét hallgatni, csak úgy a szokványos dolgok. Ohh.. és a lányokat szeretem, ha valakit zavar ez a tényező… Tovább »